Télen gyakoriak a jeges, havas, síkos járdán/úton való elcsúszásos balesetek.
Ilyen esetekben mindig azt kell vizsgálni, hogy az elcsúszás kinek a hibájából következett be. A vonatkozó miniszteri rendelet értelmében (1/1986. ÉVM-EüM) mind a járdák mind a közutak esetében szabályozva van, hogy ezeket kinek kell takarítani, hó- és jégmentésíteni. A közutak tisztántartásáért pl. az önkormányzat, ill. az erre a szolgáltatásra vele szerzõdött szerv felelõs, a járdaszakaszok rendben tartása pedig az ingatlanok tulajdonosainak vagy az üzletek/boltok használóinak feladata (a nyitvatartási idõ alatt).
Amennyiben a járdák/utak hó- és jégmentésítéséért felelõs személyek ezen kötelezettségüknek nem tesznek eleget és az „elcsúszásos” baleset a járda/út síkosságára vezethetõ vissza, úgy a balesetet szenvedett személy jogos kártérítési igénnyel léphet fel a takarítási kötelezettségét megszegõ személlyel/szervvel szemben.
Az épületrõl lehulló tárgy által okozott kár esetei a Ptk. alapján három csoportra oszthatók:
Az 1. esetben a kárért az épület tulajdonosa a felelõs, aki csak akkor mentesülhet a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg.
A lehulló tárgy lehet vakolat, tetõcserép, lehulló hótömeg, gipszszobor, leomló tûzfal, ledõlõ kémény stb. A hiányosság lehet pl. meglazult tetõ, hiányzó korlát, rossz állapotú lépcsõ.
A 2. esetben annak a felelõssége állapítható meg, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették, tehát pl. az a személy, akinek üzleti érdekét a cégtábla szolgálja.
A 3. esetben, attól függõen, hogy a tárgyat honnan dobták ki (lakásból vagy közös használatú helységbõl), a lakás bérlõje/használója vagy az épület tulajdonosa a felelõs.
Az állat által okozott károkat 3 csoportra oszthatjuk:
Az állattartó a kártérítés általános szabályai szerint felel.
Az állattartó felelõssége a legváltozatosabb formákban valósulhat meg. Gyakori eset, hogy a szabadon engedett állat a közúti forgalomban balesetet okoz, a közútra került õrizetlen szarvasmarhák, juhok által okozott kár. E körbe tartozhat az embert megharapó állat esete is.
Adott esetben az állattartó felelõsség alóli mentesülését vagy kármegosztást eredményezhet a károsult felróható közrehatása (állat ingerlése, állat számára elkerített területre való belépés a figyelmeztetés ellenére, stb.).
Az állattartó ebben az esetben a fokozott veszéllyel járó tevékenység szabályai szerint felel (kevés kimentési lehetõséggel).
Vadállat nemcsak az egzotikus, köznyelv szerinti vadállat (oroszlán, tigris), hanem a természetes életmódja szerint vadonélõ és befogott vaddisznó, róka, farkas stb. is.
Gyakran elõfordul, hogy a közúton hirtelen megjelenõ vad a gépjármûvel ütközik.
Ilyenkor károsodhatnak a gépjármû, gépjármû utasa és a vadászatra jogosult a vad elhullása, sérülése folytán.
A bírói gyakorlat szerint a vad megjelenése a közúton még nem elégséges a vadászatra jogosult felelõsségének megállapítására, hanem vizsgálni kell, hogy kinek a felróhatósága miatt következett be a kár.
A bírói gyakorlat szerint a vadászatra jogosult felelõssége állapítható meg a következõ estekben:
A sípályákon nemzetközi „si-kresz” szabályok érvényesek. Ilyen az ún. "FIS 10" (FIS = Nemzetközi Síszövetség), mely az alpesi országokban a sípályák rendjének fenntartását szolgálja. A szabályok közül talán a legfontosabb, hogy a hátulról (fölülrõl) jövõ sízõnek úgy kell a nyomvonalát megválasztani, hogy az elõtte haladót semmilyen módon ne veszélyeztesse.
Amennyiben a síbalesetnek vétkes okozója van, úgy ez ellen a személy ellen a sérült kártérítési igénnyel léphet fel.
Az oldal tartalmát összeállította: Dr. jur. Dr. med. Hantos Ádám ügyvéd