Keresés
Portálunk balesetet szenvedett
személyeknek szól.

Munkabalesetek

Munkabaleset fogalma

A munkabaleset a Munka Törvénykönyve alapján olyan baleset, amely a munkavállalót a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétõl és idõpontjától, valamint a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétõl függetlenül. Munkabaleset a munkavégzéshez kapcsolódó közlekedés, szállítás, üzemi étkeztetés során elszenvedett baleset is; nem minõsül munkabalesetnek viszont a lakásról a munkahelyre, illetve a munkahelyrõl a lakásra menet közben bekövetkezett baleset. (Kivétel, ha a munkáltató által biztosított jármûvel történt a baleset.)

Az üzemi baleset társadalombiztosítási fogalom, a munkabaleseteken túl üzemi balesetnek számít az a baleset is, ami a munkavállalót a munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. A foglalkozási betegségek is üzemi balesetnek számítanak. Nem számít viszont üzemi balesetnek az a munkabaleset, amely kizárólag a sérült ittassága miatt, engedély nélkül végzett munka során vagy szándékos sérülésokozás miatt következett be (Ebtv 53.§(1)). A baleset üzemiségének elbírálása a társadalombiztosítási (kifizetõhely) szerv hatáskörébe tartozik.

A munkáltatónak a munkavédelmi törvény elõírásai szerint minden balesetet ki kell vizsgálni. Amennyiben a munkáltató a bekövetkezett balesetet nem ismeri el munkabalesetként, úgy köteles errõl értesíteni a sérültet (halál esetén a hozzátartozót), közölve a jogorvoslati jogosultságot is (illetékes munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõség).

A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétlenségére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. Hasonló képen felel a munkáltató a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért is.

Az iskola és a felsõoktatási intézmény felelõssége is ily módon kerül megállapításra, ha az iskolai tanulót és a felsõoktatási intézmény hallgatóját a tanulmányokkal összefüggésben vagy a gyakorlati oktatásban baleset éri.

A munkáltató csak akkor mentesülhet a kártérítési kötelezettség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a baleset elháríthatatlan külsõ ok következménye volt, vagy maga a dolgozó okozta a kárt kizárólagosan és elháríthatatlanul. A gyakorlatban kármegosztást alkalmaznak abban az esetben, ha a kár részben a munkavállaló magatartása miatt keletkezett.

Kártérítési eljárás

Munkabaleset, ill. üzemi baleset után a munkavállaló a munkaképesség csökkenés mértékétõl függõen különbözõ társadalombiztosítási szolgáltatásokra jogosult (baleseti táppénz, baleseti járadék, rokkantnyugdíj, ingyenes gyógyszerek).

A munkáltató azonban köteles megtéríteni a sérültnek a társadalombiztosítási szolgáltatásokkal nem fedezett vagyoni és nem vagyoni kárát.

A kártérítési eljárást célszerû minden esetben egy peren kívüli egyeztetési eljárással (egyezségi ajánlattal) kezdeni, melynek célja, hogy a munkáltatóval vagy annak felelõsségbiztosítójával (ha van a munkáltatónak felelõsségbiztosítása munkabalesetekbõl származó kár megtérítésére) rövid idõn belül peren kívüli egyezség szülessen.

Abban az esetben, ha nem születik peren kívüli egyezség, akkor a károkat polgári peres kártérítési eljárás keretében lehet érvényesíteni.

A polgári peres eljárás megindításakor (keresetlevél benyújtása) a felperesnek nem kell elõre leróni a peres eljárás illetékét (kártérítési követelés 6 %-a). Azonban pervesztesség esetén a pervesztesség arányának megfelelõen az illetéket és a perköltséget is meg kell fizetni.

Munkabaleseteknél az elévülési idõ az általános öt évtõl eltérõen három év, vagyis a kártérítési igényeket három évig lehet érvényesíteni.

Vagyoni és nem vagyoni károk

A károk polgári jogi értelemben vagyoni és nem vagyoni károkra oszthatók fel.

A károsult munkavállaló vagyoni kára a következõ tényezõkbõl állhat:

  • Felmerült kár (ruhakár, stb.)
  • Indokolt kiadás (gyógykezelési költségek, ill. a betegség alatti többletkiadások, hozzátartozók látogatási költségei, gyógyszerek, ápolási költségek (akkor is, ha ezért a hozzátartozó nem kér semmit), az otthon tartózkodással kapcsolatos lakás rezsi költségnövekedés, temetési kiadások, kiskorú felnevelési költségei, stb.)
  • Elmaradt haszon (a beteg, a beteget ápoló hozzátartozók keresetkiesése, stb.)

Nem vagyoni kártérítés, melyet erkölcsi kárnak is neveznek a személyiséghez fûzõdõ jogok megsértése esetén jár (élethez, testi épséghez, egészséghez fûzõdõ jog). A nem vagyoni kár leggyakoribb megjelenési formája a fájdalom, lelki szenvedés, hozzátartozó elvesztése, testi épség megsértése és az egészség elvesztése által kiváltott sérelem.

Kár kiszámításához szükséges dokumentumok

A kártérítési eljárások sikeres véghez viteléhez szükséges, hogy a károsultak minél több számlát, igazolást összegyûjtsenek a kifizetett összegekrõl, a kártérítési igények csak így igazolhatóak egyértelmûen.

A személyi sérüléssel járó közlekedési baleseteknél a kártérítési követelés pontos meghatározása (nem vagyoni kár, jövõbeli várható jövõbeli keresetkiesés, ápolási, gyógykezelési költségek, stb.) csak a teljes orvosi dokumentáció ismeretében lehetséges.

Kártérítés mértéke és módja

Miután a kár jogi értelemben vagyoni és nem vagyoni lehet, a kártérítésnek is két fajtája létezik: vagyoni és nem vagyoni kártérítés.

A vagyoni kártérítés általában pénzben történik, mely lehet egyösszegû vagy járadék, vagy a kettõ kombinációja. A károsult beteg egy összegben általában a már elszenvedett károkat követelheti, a jövõbeli károk (jövõbeli keresetkiesés, kezelési, ápolási, tartási költségek, stb.) kompenzálása általában járadék formájában történik. A kártérítést fizetõ munkáltatóval/biztosítóval azonban általában meg lehet állapodni a jövõben fizetendõ járadékok elõre egy összegben való megváltásában.

A nem vagyoni kártérítés terén az összegszerûség tekintetében mára már kialakult egy viszonylag egységesnek nevezhetõ bírói gyakorlat. A bíróságok a kár összegszerûségének megállapításakor általában figyelembe veszik a sérülés nagyságát, maradandó voltát, halálesetkor a halott életkorát, a hozzátartozói kapcsolat szorosságát.

Halálesetnél a közeli hozzátartozóknak fejenként járó nem vagyoni kártérítés mértéke 2-5 millió Ft között van. Ennél legmagasabb összegû kártérítést a hazai bírói gyakorlat a rokkantságot okozó balesetek esetén ítél meg. Kisebb rokkantság esetén (pl. egy végtag elvesztése) 6-7 millió Ft összegû nem vagyoni kártérítés mondható általánosan elfogadottnak, teljes rokkantság esetén (pl. teljes bénulás) ez jelenleg már 10-15 millió Ft körül mozog.

Az oldal tartalmát összeállította: Dr. jur. Dr. med. Hantos Ádám ügyvéd

Partnereink
gépjármû szakértõ
advance medical
Soron
©2007-2024 Karszakertok.hu Kft. Minden jog fenntartva!